Sziromhullató jázminbokor alatt
fehér liliom ontja édes mákonyát,
nehéz illatpalást fedi az ég vállát.
Beborítja kertemnek rejtett zugát,
a Hold sejtelmes fénye sem hatol át,
ahol a szenvedély józan észre vált.
Csak lágy esti szellő kelt halk neszezést
lelkemet nektáros éjbe ringatja,
tobzódó nyár izét sodorja tova,
megrészegítve a sok tücsökzenészt.
Szerenádjuk zeng a bódult húrokon,
pár kései madár-hang is beleszúr...
Az ég bársonyán ezernyi csillag gyúl,
míg körém a Hold sugárkoszorút fon.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése