régi presszó
benne zene szól
az év utolsó napján
sűrűn hull a hó
asztal mellett
fiatal férfi s nő
mosolyba öltözve
álmodja a jövőt
éjfélkor édes
pezsgő pukkan
gyöngyözik a pohár
új év vár szebb világ
hiszik szépséges
bűvös éj szavát;
elmúlt sok év
életük tovaszállt
régi presszó sötétjében
vállfán ruha kabát
kéretlen kardigán
asztalok helyén gondola
álmodó árnyban
két alak táncot jár
reszkető gyertyafényben
szerelmük elillant már
emlékeikben vágyuk
néha még rájuk talál
ősz lett az ifjú pár
jöttükre unoka vár
hűséges tollból
kifogyott a tinta
nem ír tovább
betű szíve is fáj
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése