A nyelv, az olvasás, a kézírás. Ez az a három tényező, mely azzá tesz minket, akik vagyunk. Emberek vagyunk. Egyedülálló, logikai nyelvet használó nemzet. De vajon meddig marad ez így? Addig marad ez így, ameddig megvan a hajlandóságunk kellőképpen odafigyelni örökségünkre.
Igen, odafigyelni. Örököltünk anyáinktól, örököltünk apáinktól. Ezeknek a nyelvi örökségeknek a javát most eltakarja valami. Az első dolog az urbanizáció, a végeláthatatlan gépiesedés, fejlődés, mely velejárója a
civilizált ember előrehaladásának.
Facebook, twitter, flickr, meg még sorolhatnám a közösségi exhibicionizmust szolgáló, világméretű céges és magánjellegű, tárhelyet biztosító weboldalakat. Az önmagát civilizáltnak tekintő ember kezd megfeledkezni olyan értékekről, melyeket elődeitől kapott - mondván, mindez már ósdi, nekünk haladni kell, mert előrelépni csak így lehet.No, de hogyan? És hova?
És itt jön a második dolog. Mi táplálja ezt a végeláthatatlan fejlődést? Az egyre növekvő igények. Igen, igények. Itt már nem csupán a szükségletek kielégítéséről van szó, itt már ezen felüli extra igények megjelenéséről beszélhetünk. Az alapvető szükségletek megléte a mai kor emberének már kevésnek bizonyul.Persze a kényelem utáni vágy régen is megvolt az emberben, de ilyen ütemű fejlődést nem vont maga után. Jelenleg torz képet mutat az emberi tudás előrehaladása.
Lassan elhitetik velünk, hogy aki nem modern, az már nem jó semmire.
A kézzel írott szakmai önéletrajz például már kuriózumnak számít, hiszen mindent World-ben kérnek 12-es betűmérettel és Times New Roman betűtípussal, másfeles sorközzel.
Elfelejtjük lassan a kezünket használni. Olyan ez, mint a bútoripar ugrásszerű fejlődése. Annó ráért a mester sajátkezűleg megmunkálni a fát (igazi alapanyagból), ma már mindez gyártósoron megy, a legminimálisabb egyediség
lehetőségének mellőzésével, és az alapanyagok is jócskán átalakultak struktúrálisan. Talán valami ilyesmi történik a nyelvvel, az olvasással és az írással is.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése