Nyűgös gyönyörűség

Élni akarok,
szétnyílt lebernyeg, vágytalan
megdőlt fa, foltozott levél.
Míg visszaaggatott
ajándék a volt, a van,
nem számolom, mi mennyit ér,
mi hozhat lázba,
mikor a holt is tűzben ég,
s vészmadár károg keserűn
porig alázva.
Impotens szó a szűzbeszéd,
varjak átka a keselyűn.

Ha elvész a jó,
tűzölben féltőn ki hordoz.
A színehagyott pirkadat
halálnak való.
Leülök asztalodhoz élet
kihunyni, mint a nap.
Átszablak, varrok,
magamhoz igazítalak
s kihordlak elnyűtt lélek,
mint a csillagok
rájuk zuhanó fény alatt
a nyűgös gyönyörűséget.


(Kép:John George Naish: Titánia)