2017. február 22., szerda

Holcsik Szabolcs: Tanmese 1

with 0 Comment


Egy almából harapok,
jó, nagy falatot.
Két szilva, mi kék,
mondogatja, egyél még.
Három szőlő szemet,
megfelezek,
lesz így hatom,
ízletes, mondhatom.
Négy az eprek száma,
mit teszek, a számba.
Aztán meg öt datolyát,
a nem jóját.
Aztán még...
hat narancsot ettem,
egészségesebb is lettem.
Lassacskán teli leszek,
de még hét banánt megeszek.
Nyolc szem fügét rá nyelek,
már tudom, hogy nyerek.
Kilenc ananász karika,
elfér még a hasamba.
A határ a csillagos ég,
tíz mandarint kérek még.

Folyt. köv.


Szilágyi Anita: Töréspontok

with 0 Comment


Meteorraj szóródott a földre,
Tűznyíl éle a tájat felperzselte,
Több mérföldre elhullt szilánkhegye,
Lángba borultak az erdei fenyvesek,
Égő parázson álltak rőt-lankás völgyek,
Hirtelen jött természeti katasztrófák sora,
Plútó üstökösén elnyelt galaxisok sorozata,
Nap szabályos körvonalának megtört pontja,
Behorpadt gömbölyű égitestünk horizontja,
Szétmosódtak választóvonalak, sötétbe borultak
Összekötőfokok, komorultak a fényviszonyok,
Fényszög szélessége drasztikusan csökkent,
Élővilág növekedése sarjadásából kizökkent,
Záporfelhők mögül valami egyhangú, szürke
Árny magassága el akarta vonni tőlünk a Napot!
Amorf fényidomokon tömörített délibábot,
Add vissza a fényt nekünk, nélküle elveszünk!
Korhadó természettel mi is végleg elmegyünk!
Kihal az állatvilág, elhervad a növényvilág,
Sorvad szívünk, add vissza a fényt nekünk!
Elporladt amuri-kelyhében a Tiszavirág,
Hiszen csak álarcos jelmez a sötétség,
Amiért rideg a világ, öntörvényű hamisság!


Kaderjákné Dobák Viktória: (út)ÉLET(út)

with 0 Comment


Selyem vásznát mosta az eső, marta a fagy, meghasonlott, felhasadt.
Fénytelen halpénzként értéktelendett el, megfellebezhetetlenül.

Segítség nélkül nem tudott megvalósulni önmagában.
Aztán, talán a farsang ihlette, mozaik üvegnek öltözött...

Kéken, pirosan, sárgán terítette vásznát a nagyérdemű elé,
Nézték, csodálták, miként válik önmaga komédiájává.

Hiába mossák el színét mindaddig festett üveg marad,
Amíg ki nem gyógyítják skizofréniába süllyedt állapotából.

Hétköznapivá szürkült mivolta újra megosztóvá avanzsált.
De lesz-e vajon, aki  megmondja neki:Nem vagy mozaiküveg!


Pacl Ábri Judit: Esőtánc

with 0 Comment


Falakat porlaszt, rögöt bont
A hegyoldalnak nekiront
Parázna csataló az ég
Nem, nem fog
Nem fog esni még
De lent, e szomjas vakolat
Sudár jel, égi kapcsolat
Megveti humuszágyait
Földi metszete vágyait
Szíjat szel magának a zöld
E buja, hántolatlan föld
Festő kezében, vásznon
Csapodár, bíborló tájon
Egymásba tér a két vadon
Kopottas, elnyűtt pamlagon
S az ég függönye földig ér
S a föld ruhája égig ér



P.Ábri/2017.


Riba Ildikó: Sziluett

with 0 Comment


loboncos csalit
mélyén megbújó árnyak
fakó színei

emlékek sovány
sziluettje sosem volt
boldogságérzet

csak szemfényvesztő
talmi ragyogás málló
szellemképhomály


Kép: Dr.Krekó Imre alkotása




► Üzenőfal

Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.
VÉLETLENSZERŰ AJÁNLÓ